Igor Pliner, ismert brüsszeli újságíró és politikai elemző a The Brussels Times európai médiában közölte, hogy továbbra is nagy a feszültség a dél-kaukázusi térképet átalakító hegyi-karabahi orosz békeszerződés után.

A hála, a bizalmatlanság és a félelem vegyes keverékével az üzlet jelentős győzelmet jelent Oroszország számára: Moszkva nemcsak sikeresen bebizonyította magát az EU FÁK-országaiban a biztonság garanciavállalásaként és növelte katonai jelenlétét, hanem az EU-t is rossz helyzetbe hozta a régióban.  A konfliktus megerősítette azt a tényt, hogy Brüsszel szinte kizárólag a diplomáciára és a gazdasági következményekre összpontosított hatástalan a keleti szomszédságban élő expanziós Oroszországgal szemben, amelynek politikai környezete minden eddiginél jobban militarizált. Azonban nem csak az EU aggódik Oroszország erőteljes bemutatásának következményei miatt. Ukrajnát a közelmúlt eseményei is fenyegetik - szuverenitását már megsértették, fél a nemzetbiztonságától, és nem lesz biztos abban, hogy hatékonyan reagál az EU.

Ukrajnában minden más

2014 óta Moszkvával területi konfliktusba keveredve, a Hegyi-Karabah és az ukrán Donbas régió „hibrid háborúja” összehasonlítása már a közelmúltbeli békemegállapodás előtt is bővelkedett. Függetlenül attól, hogy a helyszínen szereplő szereplők nemzeti hadseregek, mint például Hegyi-Karabahban, vagy ugyanazon ország etnikailag megosztott állampolgárai, mint Donbaszban, úgy tűnik, hogy az eredmény mindig ugyanaz: fokozott orosz ellenőrzés és „kis zöld emberek” érkeznek a helyszínen.

Akkor nem meglepő, hogy a hegyi-karabahi háború kimenetele tovább fokozta Kijev számára a nemzetbiztonságának javítását célzó amúgy is óriási sürgetést. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök régóta hangsúlyozza az ország biztonsági szektorának reformját, különös tekintettel az ország biztonsági ügynökségére (SZBU), annak érdekében, hogy versenyben lehessen Oroszország hatalmas hírszerző szolgálataival annak érdekében, hogy megvédje az országot az ellenséges támadásoktól.

Sajnos ezt könnyebb elmondani, mint megtenni, mert Zelenszkij erőfeszítései többször is heves ellenállást váltottak ki a saját érdekeikből, elsősorban az orosz kapcsolatokkal rendelkező oligarchákból, valamint a szervezett bűnözésből. Zelenszkij elnökévé válása után szinte azonnal megalakult a status quo védelmére törekvő hatalmas koalíció, amely néhány sikert elhalasztva várva várt intézményi reformjainak egy részét. Ez a folyamat sehol sem volt kirívóbb, mint az SZBU reformról szóló törvénytervezetnél.

 Saját érdekek az SZBU reformjával szemben

Eredetileg az ügynökség megerősítésére készült, jelenlegi formája csak árnyéka annak, amit eredetileg állítólag képviselnie kellett. Ivan Bakanov, az SZBU vezetője abban reménykedett, hogy „a szolgálatot erőssé, intézményesen képesekké és korszerűvé teszi”, erősítve képességeit, hogy „ne csak a modern biztonsági kihívások és fenyegetések ellen küzdjenek, hanem a nemzetbiztonsági és védelmi szektor képviselőivel együttműködve helyreállítsák hazánk szuverenitása és területi integritása ”.

Ehelyett a Bakanov által elítélt „törvénykezési manipulációk” most azzal fenyegetnek, hogy az SZBU-t hatástalanná teszik a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, amelyet „a külföldi különleges szolgálatok Ukrajna elleni hírszerzéshez és felforgató tevékenységekhez használnak fel. Ez a terrorizmus és a szeparatizmus finanszírozása, valamint az ügynökök korrupt beszivárgása a kormányzati szervekbe. ” Az SZBU vezetője szerint a szolgálatnak az elmúlt két évben több mint 120 szervezett bűnözői csoportot sikerült lelepleznie, ezek egy részét az orosz hírszerző szolgálatok használták fel.

De Bakanov legfőbb gondja az, hogy a jelenlegi tervezet megtiltja az SZBU-nak a gazdasági bűncselekmények és a korrupció kivizsgálását, ezáltal Ukrajna ki lesz téve Oroszország meghatalmazott háborújának. Sőt, a törvényjavaslat azt javasolja, hogy az elkövetkező három évben az SZBU alkalmazottainak számát tízezerrel gyökeresen, csak 17 000-re csökkentsék, ami az orosz FSZB és a Belarusz KGB több mint 200 000 alkalmazottjával összehasonlítva további kérdéseket vet fel a SZBU.

Ne álljon tétlenül

Hogy valami nincs rendben, a NATO tisztviselői is megjegyezték, a NATO ukrajnai képviseletének vezetője megkérdőjelezte a törvénytervezet összhangját az „euro-atlanti normákkal, elvekkel és bevált gyakorlatokkal”. A megfigyelés, ha diplomáciai szóhasználatban is megfogalmazódik, okos volt, és jelzi, hogy Ukrajna reformjai külföldről szoros ellenőrzés alatt állnak. De észrevétele vitathatatlanul Brüsszelre és Washingtonra, valamint Kijevre irányult.

Végül is a nemzetközi megfigyelők és a reformra gondolkodó ukránok egyaránt nagyon tisztában vannak azzal, hogy az Euromaidan tüntetései óta elért kezdeti fejlődés nagy része hajlamos a gyors megfordulásra - méghozzá anélkül, hogy megbízható nemzetbiztonsági infrastruktúra lenne a helyén.

Ezért elengedhetetlen, hogy a transzatlanti közösség, de különösen az Európai Unió fokozza Ukrajna és a kormány reformtörekvéseinek kifejezett támogatását. Ennek elmulasztása és a Hegyi-Karabahban elkövetett hibák megismétlése fájdalmas csapást jelentene az EU és a NATO számára, Ukrajna stratégiai elhelyezkedését tekintve Kelet-Európa létfontosságú biztonsági partnerének.